Te is észrevetted már? Mert mások igen: időnként érkezik egy kedves levél az olvasóimtól vagy a kollégáimtól. Már megint találtak egyet.
Ezekben a levelekben egy-egy helyesírási hibára hívják fel a figyelmemet, amelyet a weboldalaimon vagy a hírleveimben találnak. Ilyenkor néha meg is feddenek barátságosan, és igazuk is van. Azt szokták mondani, hogy ha valaki prémium előtaggal bírta ellátni a honlapját, akkor vegye a fáradtságot, és írjon olyan cikkeket, amelyek helyesírásilag kifogástalanok. Néha még screenshotot is mellékelnek.
Amikor ilyen levelet kapok, igyekszem hamar megköszönönni és javítani a hibát. De mindig marad, és ráadásul mindig keletkezik új is. Próbáltam már mindent: a Microsoft Word nem talál meg minden hibát, a WordPress-hez nem készítettek magyar nyelvű ellenőrző programot. És hidd el, ha a Grammarly tudna magyarul, nem spórolnék rajta.
De minden rosszalló fejcsóválás ellenére sem érzem azt, hogy ezzel olyan nagy gond lenne. Akkor sem, ha tudom, hogy vesztettem már el ügyfelet, aki egy helyesírási hiba miatt vásárolt mástól.
Ki bírja a versenyt?
Az online marketing kőkemény mennyiségi verseny (is). Tapasztalatom szerint egy blogot a Google nem fog komolyan venni 30 bejegyzés alatt. Ez azt jelenti, hogy 30 alkalommal kell végigmenni azon a folyamaton, amit röviden a következő lépések jellemeznek:
- Kulcsszavak megtalálása, csoportosítása az egyedi cikkhez;
- Szöveg elhelyezése az ügyfélprofilhoz és a vásárlói életúthoz képest;
- Szöveg tervezése és megírása;
- A szöveg beállítása és finomhangolása;
- A szöveg utólagos módosítása, ha nem rangsorol megfelelően;
- És ha ez sem segít, akkor még linket is kell építeni az adott cikkre.
Ez egyetlen cikk esetében akár 4 munkaórát is elvihet egyenként. Van, akinek ez kevesebb, és van, akinek több. Ha linket is kell építeni a szövegre, akkor az igényelt időráfodítás duplázódhat, háromszorozódhat is. Egy cikk annál nagyobb forgalmat fog behozni az oldalra, minél több munkaóra van benne és minél jobb minőségben írtuk meg.
Hogy egy blog mérhető forgalmat hozzon be, rengeteget kell írni. Ezen a blogon 43 cikk szerepel, ezekre közel száz link mutat jelentős részben szakértői weboldalakról, amiért további 40 cikket írtam mások honlapjára. Ha egy cikket 1500 szóval számolunk, akkor ez összesen 120 ezer szó, ami egy átlagos könyv vastagsága.
A 120 ezer szó 120 ezer jelzőtábla az interneten, amelyek egyenként és együtt is a honlapomra mutatnak. Ezek a cikkek hoznak kenyeret az asztalra, jegyet a libegőre, meleget a szobába, játékot a fa alá. Minél többen vannak, annál inkább.
A blogok legfontosabb kritérium az, hogy létezzenek, legyenek, és legyen bennük mennyiségileg is értékelhető szöveg. Mert legyen egy blog bármilyen tökéletes, ha azon csak 3 bejegyzés van, a legritkább esetben fog forgalmat hozni neked. Ráadásul ma már nem lehet 300 szóval elintézni egy írást, hanem legalább 1000 szót kell írni.
Mennyit számít a helyesírás?
Először is, számít. Fontos, hogy amit tudunk, megtegyünk azért, hogy írásaink nyelvtanilag helyesek legyenek. Rossz képet alakít ki rólunk, ha írásunk hemzseg a hibáktól.
Másodszor, nem számít annyit, hogy bele kellene rokkanni. Mert vannak ennél fontosabb dolgok is.
Egy weboldalnak érthetőnek és egyszerűnek kell lennie, és az olvasóhoz kell szólnia.
Ha megnézzük a webes akadálymentesség kritéiumait, meglepődve fogjuk tapasztalni, hogy a kifogástalan helyesírás nem tartozik közéjük. Sokkal fontosabb, hogy a betűk láthatók, a sorközök tágasak, a gombok megtalálhatók legyenek.
Egy egyszerű mondatot akkor is el tudunk olvasni, ha hibásan írták. Egy bonyolult mondatot akkor sem értünk, ha az akadémián ellenőrizték.
Ezért felesleges az olvasók miatt aggódni, ha helyesírási hibák maradtak a cikkeinkben. Ők ugyanolyan jól értik az írást, mintha tökéletesen írtuk volna. Az érthetőség és a helyesírás ugyanis két különböző dolog.
Miért szorongunk a helyesírási hibák miatt?
Sok bloggerben és vállalkozóban erős szorongást keltenek a helyesírási hibák. Sokkal jobban zavarja őket, mint az, ha valótlan információt tesznek közzé. És ezerszer jobban, mintha meg sem jelent volna a cikkük.
Szerintem ennek az iskoláztatásunkban van a gyökere, üzleti jelentősége sokkal kisebb. Úgy nőttünk fel, hogy irodalom-tanárunk és más tanáraink kurkászva keresték a helyesírási hibákat a dolgozatainkban, és sokkal jobban érdekelte őket a helyesírásunk, mint az, hogy mit írtunk le.
Szerencsére az olvasóink nem ilyenek, ők az információt keresik a cikkekben. A helyesírási hibákon való agonizálás inkább azért felelős, hogy a cikkek lassabban készülnek el, és körülményesebbek lesznek. Vagy azért, hogy meg sem jelenik a cikk, ezért az olvasó semmit nem talál.
Mások azon aggódnak, hogy versenytársaik kinevetik vagy lenézik őket, ha helyesírási hibát találnak az oldalán. Előfordul, de nem gyakran.
De Te a konkurenciádnak írsz vagy a vásárlóidnak? Mert ha utóbbi a célcsoportod, akkor emiatt sem kell, hogy nagyon fájjon a fejed.
Elég, ha picit fáj, és megteszed, amit tudsz.
Hogyan szűrhetjük a hibákat gyorsan?
Természetesen ahol csak lehet, irtani kell a helyesírási hibákat. Erre több gyors módszer is van:
- Az egész cikket bemásolod a Microsoft Word szövegszerkesztőbe, magyarra állítod a nyelvet, és megnézed, hol jelez hibákat. A nyelvtani hibákat nem fogja kiszűrni, de a dujva sarvashibákat meg fogja találni.
- Megkéred egy munkatársad vagy családtagod, hogy nyugodt körülmények között nézze meg a cikket. Tapasztalataim szerint ez a leghatékonyabb megoldás.
- Időről időre visszatérsz a cikkeidhez, és olvasod a saját blogodat. Ilyenkor előugranak a hibák, és más, tartalmi gondok is kiugranak a szövegből.
- Mindig nagyon hálás vagyok, amikor egy olvasóm jelez nekem egy-egy hibát, ilyenkor azonnal javítom.
Ezeket érdemes minél gyakrabban megcsinálni, ha van rá időd. Nekem általában nincs vagy éppen ezt a területet nem tudom megoldani. De egyszer sem láttam kárát, és egyébként is úgy érzem, hogy a helyesíráson való problémázás nem tartozik a 10 legfontosabb marketing-kérdés körébe.
Kinek blogolsz? Ki blogol?
A blogodat az olvasóknak írod, nem az akadémiának. A vásárlóidnak, és nem a konkurenseidnek. A cikkeidet nem a magyartanárod olvassa hibákat keresve, hanem a potenciális vásárlód, amint éppen a villamosra ugrik.
Egy jó szövegnek rengeteg fontos krirétiuma van, és ezekre kell koncentrálni. Azt az aggoldalmat és figyelmet, amit a helyesírási hibák javítására fordítasz, szánd inkább arra, hogy közhelyek helyett kreatív, igazi tartalmat hozz létre.
Ha hibázol, ember vagy. Ez pedig már nem magától értetődő. A Forbes magazinban már nem találasz helyesírási hibákat, mert azt robotok írják.
Egy dologban biztos lehetsz: minél több levelet kapsz az olvasóidtól a helyesírási hibáid miatt, annál ügyesebb vagy 🙂
Sajnos nagyon elmentek az emberek ebbe az irányba, hogy kiakadnak a helyesírási hibákon. Ennek a gyökerét abban látom, hogy az online hírportálok, ahol újságírók dolgoznak, rendre minden cikkben tucat szám hagynak helyesírási hibákat és fogalmazási hibákat. Ez látható a nívósabbnak számító hírportálokon is.
A másik a közösségi média (elsőnek az FB-t említem. Ölre mennek az emberek, amikor valaki a posztjában, kommentjében helyesírási hibát vét. Képesek ízekre szedni az illetőt, egymásnak feszülnek ilyenkor az emberek.
Sajnos ez már lételem lett, hogy nyelvtanárt játszanak az emberek és nem az írás mondanivalóját nézik.
P.s.: Open office-t javaslom helyesírás ellenőrzésre, sokkal jobb a szótára, mint a Word-nek.
Köszönöm a tippet, kipróbálom az Open Office-t mindenképpen!
Köszönöm az említést 😀
Az én véleményem egyébként az, hogy egy webhely főoldalán, az „ajánlat” jellegű, statikus részein, ill. a webshopok termékoldalain és hasonló oldalakon a figyelmetlenség jele, ha elírások vannak a szövegben.
A blogposztok terjedelme és közvetlenebb megfogalmazása miatt előfordulhat egy-egy hiba – ez valóban kikerülhetetlen.
Viszont, ha valakinek felhívom a figyelmét egy elírásra vagy hejesírási hibára, akkor mindig igyekszem a jó szándékú, javító célt hangsúlyozni, nem pedig lealázni vagy kellemetlen helyzetbe hozni a szöveg íróját.
Kitartást a blogoláshoz!
Egyetértek. Mindig nagyon hálás vagyok, ha te vagy bárki más felhívja a figyelmemet egy-egy elírásra, és a jövőben is örömmel veszek minden észrevételt!
Nehéz kenyér az írás, ha nem „zsigerből” jön, ennél egy fokkal még nehezebb, ha hozzászólást, vagy ha úgy tetszik, kritikát fogalmazunk meg. Ez most az előbbi, mondhatnám a saját véleményem, de nem kritikailag, csak úgy, mert valamiért megszólítva érzem magam.
Az oktatási rendszert mindig divat volt megkérdőjelezni, de egy adott tanterv keretein belül felnőtt gyerek helyesírása döntően két tényezőtől függ: a tanár tanítási képességétől, stílusától, hozzáállásától, azaz meg akarja-e tanítani a tanítványait a szép és helyes magyar beszédre és írásra, vagy sem. A másik tényező a gyerek, meg akarja-e tanulni, vagy egyszerűbb besorolni a tanerőt a problémás felnőttek csoportjába, akinek semmiben nem kell megfelelnie, a kis kettes úgyis megvan. Az okos telefonok világában a közösségi felületeken szinte „kötelező” a szleng szavak és rövidítések használata, aki megpróbál választékosabb stílust megütni, és néhány kevésbé ismert szót is belevegyíteni a mondanivalójába, azt tartalomtól függetlenül a net trollok azonnal kipellengérezik.
Amikor aztán a gyerek felnőtt lesz – és ez elkerülhetetlen élettanilag – akkor általában rájön, hogy mégis csak jó lett volna ezt-azt megtanulni, mert akkor egy elfogadható szintű pár mondatos levelet önállóan is képes lenne kivitelezni, nem szorulna rá egy helyesírás ellenőrző szoftverre, vagy egy titkárnőre.
Tehát, ha meg szeretnénk tisztelni azokat az embereket, akiknek az írásunkat szánjuk – és ez alap kellene legyen mindenkinél – akkor az írás célközönségétől, vagy annak témájától függetlenül törekednünk kell hibáktól mentes szöveg előállítására. Ha a téma a helyesírás, mint az az idei VI. Marketing fesztiválon volt, ahol egy előadó arról tartott előadást, hogyan kell tartalmas és helyesen írt szövegeket elkészíteni, akkor különösen irritáló, ha egy-egy dián 3-4 súlyosabb helyesírási hiba is fellelhető – nem melléütések, hanem helytelenül írt szavak. Itt már megkérdőjelezhető az egész előadás – helyesírásról beszél az, aki képtelen azt alkalmazni?
Hogy mennyit számít a helyesírás üzletileg? Szerintem sokat. Amikor egy üzleti ajánlat érkezik, amelyben hemzsegnek a helyesírási hibák – az eléggé lelombozó tud lenni, mert olyan sugallata van, ezt nem profik készítették, hanem diákfoglalkoztatás keretében egy tapasztalatlan kezdő írta.
Amikor már a névjegykártyán is helyesírási hiba van, akkor gondolkozom el igazán: sem a tulajdonosát, sem a névjegykártya készítőjét nem zavarta a dolog. Az utóbbit nem csodálom, mert úgymond ezt adta át az ügyfél, kifizette, nem feladatom lektorálni X.Y. névjegyét, amúgy sem fizet ezért külön… számomra az ilyen „szakember” megbukott, lehet, hogy szépen dolgozik a nyomdagépe, de ez így mégis kevés, emberileg, szakmailag lenullázta magát.
Amikor színházba megyünk, van egy elvárt dresszkód, persze divatosan felhasogatott farmerben és pólóban is beengednek, de eléggé ki fogunk tűnni a tömegből.
A szövegírás is egy munka ha úgy tetszik, aminek vannak fokozatai, alap a megfelelő helyesírás. Az elütéseket a helyesírás ellenőrző nem tudja maradéktalanul kiszűrni, főleg akkor nem, ha az elütött szó is helyes nyelvtanilag, csak nem illik bele a szövegkörnyezetbe. Várom a villamost – Párom a villamost – Károm a villamost… például. Nincs mese, elküldés előtt illik legalább egyszer átolvasni a szöveget.
Ha ez rendben van, akkor jöhet a szöveg tartalmi mondanivalójának megfelelő kifejtése, ez talán még nehezebb az előzőnél, mert ma mindenki rohan, nincs ideje olvasni hosszabb szövegeket, és találóan, érthető formában, „frappánsan” megfogalmazni két-három mondatban azt, amihez 10-15 mondat is kevésnek tűnik.
Ha ez is megvan, akkor még mindig ott van az idegen szavak és szakmai kifejezések használata. Kinek készül az írás? Szűken vett szakmai tábornak, vagy egy átlagos műveltségű számára? Sajnos egy komolyabb terjedelmű írást megtöltene annak az elemzése, milyen tudással kellene rendelkeznie ma egy átlagos műveltségű magyar embernek.
Végül, de nem utolsó sorban lényeges szempont az is, hogy egyszeri írásműről van szó, vagy több részesre van tervezve, utóbbi esetben nem vonunk le tanulságokat, nem foglaljuk össze általában mondanivalónkat, csak jelezzük, folytatása következik. Ami sokszor soha nem történik meg, blogok tucatjaiban lelhetők fel érdekesnek indult témák, amik folytatására soha nem kerül sor, mert a blog írója meggondolta magát valamilyen okból, lezárására sem vette a fáradtságot, a hozzászólások száma lassan elapad, és egyfajta net-kövületként dacol blogja az idő múlásával.
Nos igen, emberek vagyunk, nem gépek, hibázhatunk időnként, és hibázunk is. Ezzel nincs is semmi gond, amíg a hibák számát és súlyosságát képesek vagyunk minimalizálni. Egy minden tekintetben kifogástalan szövegbe belekötni azért, mert van benne egy-két hiba – nos igen ennél a pontnál egyet kell értsek Muzamel Tamás észrevételeivel – ha már szakmailag nem tudom megítélni a szöveget, de bele tudok kötni a helyesírásba, azzal kvázi elhitetem a gyanútlan olvasóval, hogy értettem én minden sorát, csak hát hogy lehetne szakmailag helyes az írás, ha még a helyesírása sem az.
Köszönöm a figyelmet. 🙂