Egyik nemzetközi projektünk során az oldal első átvizsgálásakor láttuk, hogy a projekt indulása óta a szövegírók, szerkesztők és fejlesztők felhalmoztak az oldalon több, mint 50 ezer címkét.
Az oldal szinte naponta jelentkezik új tartalommal, ráadásul minden írást közel 10 nyelvre fordítanak és publikálnak. A szerzők szabadon címkézhetik a tartalmakat. Ráadásul már többször tapasztaltam, hogy a honlaptulajdonosok és a szövegírók nehezen állnak ellen a kísértésnek, hogy címkézzenek.
Így esett, hogy a honlapon 50 ezer címkeoldal keletkezett.
Mit csinál egy címke? Mire való a tag?
A címke vagy tag nem más, mint egy gyűjtőoldal, ami listázza az adott tartalomhoz tartozó bejegyzéseket.
Ha a kategóriákra úgy tekintünk, mint egy könyv fejezeteire, akkor mondhatjuk, hogy a címkék azok a kis sárga és rózsaszín ragadós papírok, amelyeket jegyzetként a könyv lapjaira tapasztunk.
A címkék segítenek abban, hogy az olvasó egyes kiemelt szempontok szerint tájékozódhasson az oldalon. Például egy irodalmi műveket szemléző oldal tag-ek segítségével csoportosíthatja az egyes írokról szóló cikkeket: mondjuk létrehoz egy Stephen King vagy Dragomán György című tag-et. Ha a tag-re kattintunk, egy olyan URL-en találjuk magunkat, amely listázza az összes King-hez vagy Dragománhoz tartozó tartalmat, írást.
Miért gond a nyakló nélküli címkézés?
Az átgondolatlan címkézés kis mennyiségben is problémát tud okozni, de ha ezt tömegesen csinálja valaki, több okból is maga alatt vágja a fát:
- A címkéket a legtöbben a legfontosabb témák szerint válogatják, ezzel pedig kulcsszó kannibalizációt okozhatunk. Tegyük fel, hogy a könyvszemlés blog írt már egy életrajzot Dragománról, és felsorolta a legfontosabb írásait is. Ezzel az írással simán rangsorolhat TOP10-ben az író nevére. Ha viszont létrehoz egy címkét „Dragomán György” címmel, azzal könnyen azt a jelet küldheti a robotnak, hogy ezzel az URL-el céloz a kifejezésre. Az eredmény az lehet, hogy a Google a két tartalmat versenyezteti egymással, és egyik URL-sem lesz elérhető a TOP10-ben.
- Ha minden írást címkézünk, rengeteg címkét hozunk létre, amelyekhez csak egy-két cikk tartozik: ezzel olyan gyűjtőoldalakat generálunk, amelyek alig gyűjtenek össze valamit. Ezek gyenge minőségű URL-ek lesznek, amelyek rontják az oldal minőségét mind az olvasók, mind a Google szemében.
- A címkék sokszorozzák a technikai hibákat az oldalon egyszerűen azért, mer ott vannak. Egy weboldalon a minimális mennyiségben szükséges az URL-eket létrehozni: akkor, ha tényleg szükség van rájuk. Minél több az URL, annál több a hibalehetőség. A címkék ebből a szempontból nem különböznek más URL-ektől vagy bejegyzés-típusoktól. Egyetlen megkülönböztető jegyük az, hogy rendkívül szaporák.
- A sok címke és sok felesleges URL egy oldalon megnehezíti a technikai ellenőrzést, és feleslegesen sok munkát ad a fejlesztőnek, ha javítani kell valamit. És nem csak a fejlesztőt fárasztja, hanem a Google robotját is, amelynek kevésbé lesz kedve visszajárni és feltérképezni az oldalt.
Ezért egy oldal technikai ellenőrzésekor az egyik első teendőm, hogy megnézem, hány felesleges URL van az oldalon, és ezeket hogyan lehet törölni.
Most pedig térjünk vissza a példánkhoz.
50 ezer címke 10 nyelven: mit tegyünk velük?
A válasz egyszerű: törölni kell, amit csak lehet. Előtte azonban meg kell bizonyosodni arról, hogy nem ártunk:
Megnézzük Google Analytics-ben, hogy hányan látogatták a tag-es URL-eket az elmúlt egy évben. A sokszor látogatott URL-eket vagy nem töröljük vagy átirányítjuk.
Utána irány a Google Search Console, ahol megnézzük, mely URL-ek hoztak be forgalmat a keresőből. Innen meg lehet állapítani, hogy okoz-e forgalom-esést a törlés, és szükség van-e további átirányításra vagy alternatív tartalom kidolgozására.
A konkrét esetben az volt a válasz, hogy havonta kevesebb, mint 100 kattintást hoztak be az oldalra a tag-es URL-ek, amelyek a teljes forgalom kevesebb, mint 1%-át tették ki. Továbbá, kannibalizáltak más fontos tartalmakat. Ezért nem alkalmaztunk átirányításokat, hanem engedtük 404-re futni az összes tag-es URL-t. Kivételt képezett mintegy 100 címke, amelyet ügyfelünk kérésére megvédtünk az armageddontól.
Mielőtt megnyomtuk volna a gombot, két dolgot tettünk még:
- Készítettünk egy komplett biztonsági mentést az oldalról, hogy ha bármit hibásan mértünk volna fel, vissza tudjuk állítani az eredeti állapotot.
- Mentettük a tag-ek és URL-ek teljes listáját, hogy tudjuk, mit töröltünk és mit hagytunk meg.
Mi lett a törlés eredménye?
A törlés eredményeként az oldal mérete majdnem az egynegyedére csökkent:
A honlapon elérhető címkék mennyisége a korábbi 1%-a lett:
A forgalmat a törlés egyáltalán nem érintette. Pontosabban, biztosan nem okozott kárt a forgalomban, és nem terelte lefelé. A törlés utáni forgalom-emelkedést nem merem a törlésnek tulajdonítani, mert több frissen publikált tartalom is ekkorra ért be, ezért a forgalom felfutása elsősorban az ő érdemük. De az biztos, hogy a weboldal közel háromnegyedének törlése csak jót tett neki, és semmi kárt nem okozott.
Vélemény, hozzászólás?